Néha úgy vág mellbe a magány, hogy nem kapok levegőt sem. Szorít a mellkasom és azonnal könnyek gyűlnek a szemembe.
Nézem az esti város álmos párolgását. Magukba fordulnak az utcák, halványan imbolyognak a fények. És egymáshoz simulnak a testek. És végigsimít a kéz az arcon, csókot lehelnek csukódó…